Ma éppen azon gondolkodtam, hogy rántottát készítsek-e vagy palacsintát, vagy zabkását, amikor a barátom közölte, hogy márpedig ő szeretne az Édesemben reggelizni. Felkerekedtünk hát, és Sushival együtt elmentünk a tőlünk ötpercnyi sétára található aprócska cukrászdába.

Ez számomra új információ. Világéletemben utáltam nadrágot vásárolni, mert a széles csípőmre, a hatalmas combjaimra és a vaskos vádlijaimra soha nem jöttek fel azok a nadrágok, amiket kinéztem. Mindig mehettem ki a próbafülkéből egy nagyobb méretért. Ez eléggé lehangoló dolog.

Jelentem, tegnap még megcsináltam a zöldborsófőzeléket, és be is nyomtuk mindet, naaagyon fincsi lett! Szuper jó ötlet szerintem kihagyni a lisztet, és inkább a borsó egy részét különszedve leturmixolni, kis keményítővel elkeverni, majd visszarakni a többihez, és sűrűre főzni egy kis tejjel. Így…