Ma éppen azon gondolkodtam, hogy rántottát készítsek-e vagy palacsintát, vagy zabkását, amikor a barátom közölte, hogy márpedig ő szeretne az Édesemben reggelizni. Felkerekedtünk hát, és Sushival együtt elmentünk a tőlünk ötpercnyi sétára található aprócska cukrászdába.

Mielőtt elérkeznénk a bűnös estéhez, elmesélem a napomat. Kezdjük azzal, hogy az alábbi képre ébredtem. Ez azért érdekes, mert egyébként Sushi a lábunknál szokott aludni, szóval nagyon meglepődtem, hogy reggel úgy feküdt mellettem, mint egy ember, nyakik betakarva. 

Kezdett unalmassá válni, hogy minden nap ugyanazt reggelizzük, ezért ki akartam próbálni valami újat. A banán palacsinta már régóta a várólistámon volt, de féltem, hogy le fog tapadni, le fog égni és nem lesz elég finom.

Ez számomra új információ. Világéletemben utáltam nadrágot vásárolni, mert a széles csípőmre, a hatalmas combjaimra és a vaskos vádlijaimra soha nem jöttek fel azok a nadrágok, amiket kinéztem. Mindig mehettem ki a próbafülkéből egy nagyobb méretért. Ez eléggé lehangoló dolog.

Jelentem, tegnap még megcsináltam a zöldborsófőzeléket, és be is nyomtuk mindet, naaagyon fincsi lett! Szuper jó ötlet szerintem kihagyni a lisztet, és inkább a borsó egy részét különszedve leturmixolni, kis keményítővel elkeverni, majd visszarakni a többihez, és sűrűre főzni egy kis tejjel. Így kevésbé hízlal, és szerintem jobban megmaradnak az eredeti színek.

Sziasztok, Eszti vagyok. (Szia, Eszti!)

Régóta küzdök súlyfelesleggel, igazából soha nem voltam elégedett még a külsőmmel. Mostanában vettem észre, hogy kicsit megszállottja is vagyok a kajának (és ez így is volt egész életemben). Imádom a különböző nemzeti konyhák specialitásait, a színekben gazdag fogásokat, a péksüteményeknek nagyon nehezen tudok ellenállni, és még folytathatnám a sort. Arra viszont eddig nem gondoltam, hogy ez a rajongás és függés az előnyömre is válhat, ha jól használom ki. Ezért úgy döntöttem, hogy életmódot váltok. Hogy ez pontosan mit is jelent?